: "Nem vagyunk kisebbek, nem vagyunk kevesebbek, mint mások"

- Ön évek óta együtt dolgozik különféle uniós intézményekkel hol nemzetközi jogászként, hol magyar kormánytisztviselőként. Mennyire tudnak a határon túli magyarság problémáiról?
- Legyünk reálisak: a határon túli magyarság kérdése csak egy az európai kisebbségek problémái közül. Ugyanakkor nem egy eleve ellenséges közegről van szó, az uniós intézmények, politikusok hozzáállást mi is alakítjuk. Ebből a szempontból is fontosnak ítélem azoknak a magyar képviselőknek a munkáját, akik a választáson mandátumot kapnak. Tapasztalatom szerint a határon túli magyarság helyzetének megértetésére kézzelfogható példákat kell felhozni: ha megértetjük, hogy nem extra igényekről, hanem teljesen normális, hétköznapi dolgokról van szó, már könnyebb a helyzet. Át kell törni azt a gyakran megfogalmazott vélelmet, hogy nekünk minden mondatunkkal mögöttes szándékunk van. Sokszor gondolják azt tárgyalópartnereink, hogy mást akarunk, mint amit mondunk. Dolgoztam négy és fél évet Németországban egy nemzetközi kisebbségkutató intézetben, ahol a nemzetközi szervezetekkel (ENSZ, EU, Európa Tanács) való kapcsolattartás volt a feladatom, és ott egyebek között megtanultam, hogy tisztán, világosan kell fogalmazni.

- Erdélyben nyilván sokan osztják meg Önnel félelmeiket, aggodalmaikat.
- Nem új keletű számomra a problémákkal való szembesülés. Sajnos azt kell mondjam, hogy az erdélyiek félelmei részben jogosak, elsősorban a az itt tartózkodásukkal, utazásukkal kapcsolatos problémákra gondolok. Mi lesz az anyaországgal való kapcsolattartással, amennyiben Románia csatlakozása elhúzódna? – kérdezik sokan. A másik stratégiai gond a jövőkép alakulásának bizonytalansága. Kulcskérdés az, hogy a fiatal generációk jövőképe hogyan alakul. Ezért fontos az autonómia igényének megjelenése is, ugyanakkor jelenleg kedvezőbb a nemzetközi közeg, az Európa Tanács szintjén egyértelmű elmozdulás érzékelhető autonómiaügyben. A közelgő csatlakozás kapcsán is elindulhatnak decentralizációs mozgások Romániában.

- Sokat hallani az összefogás, a megbékélés fontosságáról az elmúlt időszakban. Véleménye szerint van esély egy nemzeti minimum kialakítására nemzetpolitikai kérdésekben?
- Mindenképpen szükség van egy ilyen minimumra, különben a magyar érdekérvényesítő képesség az európai szintéren eltörpül. Sajnos azonban 1990 óta most van meg legkevésbé az igény a nemzeti minimum kialakítására, talán még 1994-1998 között is inkább megvolt. Mintha távolodnának a párhuzamos egyenesek. Ennek a minimumnak az autonómia is része lehet, de az egész történet ott kezdődik, hogy el kell döntenünk: fontos-e a határon túli magyarság a magyarországi politikának. Számolunk-e velük, s melyek a magyar nemzetpolitika céljai irányukban? Az-e a cél, hogy megmaradjanak a szülőföldön, hogy legyen jövőképük odahaza? Ha igennel válaszolunk erre a kérdésre, akkor a magyar kormánynak ki kell állni az önkormányzati törekvések mellett, tartalommal kell megtölteni a státustörvényt. Ugyanakkor ha a határontúli magyarok úgy döntenek, hogy átjönnek, akkor biztosítani kell számukra a könnyített honosítás lehetőségét.

- Egyetért azzal a véleménnyel, hogy az EU-ban felerősödik a magyar nemzeti identitás?
- Rajtunk múlik, hogy lehet-e ilyen hozadéka is a csatlakozásnak. Fel kell ismerni az érdekeinket, s meg kell tanulni érvényesíteni azokat a nagyobb európai közösségekben. Nem vagyunk kisebbek, nem vagyunk kevesebbek, mint mások; egészséges önbizalomra mindenképpen szükség van ahhoz, hogy azt mondhassuk: megérte.