: Minden kampány

Ha valaki azt mondja, hogy ő úgy jött el, hogy nem tudta, hogy kampányrendezvényről van szó, az álljon a sarokba - hogy ne tudjam körberöhögni. Menthetetlen naivitás kellene ahhoz, hogy az ember azt higgye: 2004. május 12-én három parlamenti képviselő az ökumenéről fog eszmét cserélni, ha egy teremben összejön három-négyszáz választóval. Kampány van ugyanis.
Talán mondanom se kell, hogy a félórás késés itt is megvan. Van idő felmérni a Szent István termet, amely minden választási dekoráció (se plakát, se pártzászlók) nélkül is impozáns keretet ad az összejövetelnek. (Különösen, hogy minden ülőhely foglalt - az azért mindig jól mutat.) Mindamellett a kristálycsillárok némelyikében ideje lenne pótolni a kiégett izzókat.

Hasonló rendezvényeket országszerte szervez a KÉSZ, a performansz állandó háziasszonya Lanczendorfer Erzsébet (és még Warvasovszkyról írta az Index, hogy "írásban legnehezebben megjegyezhető nevű"...) A szövege valóságos Zőccségeskert, amibe most inkább nem gázolnék bele. A fellépők közül Turi-Kovács Béla a Kisgazda Polgári Egyesület elnöke meglepő higgadtsággal és tárgyilagossággal beszél a magyar mezőgazdaság uniós versenyhátrányáról, és a földtörvény-módosítás családi gazdaságokra nézve kedvezőtlen hatásairól. (Azért meglepő, mert jómagam még sokáig akaratlanul is Torgyán doktorhoz fogom viszonyítani a kisgazdákat. Hiába, ami hat, az hat.)
Németh Zsolt, az országgyűlés külügyi bizottságának elnöke elsőként az iraki katonai szerepvállalásunkról beszél, majd a határon túli nemzettársainkért viselt felelősségről.
Áder János utolsóként történő megszólalása - tekintve 98 és 2002 között viselt közjogi méltóságát - először meglepett, de aztán megértettem. Áder a napi belpolitikai ügyek felelőse a trióban, és ezt a közönség sokkal jobban érti, mint a kül- vagy agrárpolitikát. (Gázszámlája sokkal több embernek van ugyanis, mint tehene.) A másik ok, amiért a frakcióvezető a csattanó, az, hogy sokkal hatásosabb előadó a két szakpolitikusnál. Rühellek hízelegni, de profi. Ahogy felsorolja a Medgyessy-kormány alatt leromlott gazdasági mutatókat, azt tanítani lehetne - azt is, hogy említés nélkül hagyja, hogy az idei évben ezen mutatók egy része valamelyest javult. Talán mondtam már: kampány van.
A Nemzeti Petíció öt pontja kapcsán Áder két dologra mutatott rá. Arra, hogy a követelések kevesebbet kérnek számon annál, mint amit Medgyessy a 2002-es választás előtt megígért; illetve arra, hogy mindezeket a Fidesz egyszer már megvalósította - adóemelés nélkül. A hallgatóságban hangos derültséget keltett, amikor MSZP-s politikusok kampányban tett ígéreteit, majd a hatalomban elmondott magyarázkodásait szembesítette egymással. (Tudom, hogy a legtöbb kormányról össze lehet ilyet állítani - de, mint azt biztosan említettem már: kampány van.)

Végül kérdésekre válaszolnak az urak, Erzsébet asszony egy kiképző őrmester szigorúságával ragaszkodik hozzá, hogy csak írásban lehet kérdezni. Ez a kívülállónak kissé talán diktatórikusnak tűnik, de higgyék el nekem: több tucat önmegvalósító "spontán kérdezőből" leszűrt életbölcselet van mögötte.
A kérdések közül kettőt emelnék ki. Az egyik arra vonatkozott, hogy egy esetleges EP választási kudarc után el lehet-e távolítani a balliberális koalíciót. Áder felsorolta a kormányváltás alkotmányos módozatait -  lényegében lehűtötte a kedélyeket, és azt mondta, ha a parlamenti többség nem akar előrehozott választást, akkor meg kell várni 2006-ot. A másik téma a Fidesz-MDF viszony volt, amelyre nézvést Áder annyit jegyzett meg, hogy az MDF eddig nem járt rosszul az együttműködéssel, és maga személy szerint a jövőben is lát esélyt az eösszefogásra.

Ekkor már a hallgatók  kb. ötöde kisomfordált; amiből az a tanulság, hogy három óra Áder Jánosból is sok - hogy a druszámról ne is beszéljek.
Zárszavában Erzsébet asszony felülbírálta az amúgy jogász Ádert, és reményt öntött a változást szomjazókba: szerinte egy nagyarányú győzelem esetén igenis lesz "alkotmányos mód" a kormány leváltására. Hogy ez hiú remény? Kampány van...