: Országló anyakirályné

II. Géza koronázásakor tíz éves volt, természetes volt hát, hogy hosszú időn keresztül csak névleg uralkodott, a hatalmat valójában anyja, Ilona királyné gyakorolta, aki már Géza apja, az országot egyedül vezetni nem képes Vak Béla király mellett is tevékenyen kivette a részét az uralkodásból. Sajátos fordulat, hogy II. Géza is fiatalon, mindössze harminckét évesen halt meg, így özvegye, Eufrozina is a nagybefolyású anyakirálynő szerepébe került. (A királyné a kijevi nagyfejedelem lánya volt.)

Géza és Eufrozina gyermekei közül a legidősebb, (III.) István lett a király. (Érdekesség, hogy az ő keresztapja VII. Lajos, francia király volt, aki kereszteshadával épp a herceg születésekor vonult át Magyarországon.) A gyermekkirály uralkodásának első évei nem voltak nyugalmasak. Két nagybátyja, IV. István és II. László bizánci támogatással magukat kiáltották királlyá. Eufrozina anyakirályné elszántan védte fia érdekeit; nagy segítségére volt Lukács esztergomi érsek, aki dacolva a fenyegetésekkel megtagadta a trónkövetelők megkoronázását, sőt egyházi átokkal is sújtotta őket. Mivel a hagyományok szerint csak az esztergomi érsek koronázhatta meg a királyt, a fél évig illetve két évig hatalmon lévő László és István csak ellenkirály lehetett. Eufrozina a cseh királyt nyerte meg fia támogatására, s a nyugati katonákkal megerősített III: István épp Székesfehérvár mellett verte meg a trónbitorlót, és kiszorította az országra támadó bizánciakat is.

A királyné fia hatalmát dinasztikus házasságokkal is bebiztosította. István húgát a cseh király fiához adta hozzá, Istvánnak pedig az osztrák herceg lányát kérte meg. (Ebben az sem zavarta, hogy férje Géza még háborúzott Henrik nász ellen.)

István halála után Eufrozina harmadik fiának, Gézának szerette volna megszerezni a koronát, és ezzel magára haragította az idősebb fiút, (III.) Bélát. Az új király elfogatta az anyakirálynét, és Görögországba száműzte. A száműzetésbe önként anyjával tartott Margit nevű lánya is.

Eufrozina (vagy Fruzsina) 1193 után halt meg a száműzetésben (egyes források szerint Jeruzsálemben.)

A királynét Fehérvárhoz kapcsolja, hogy ő segítette a városban letelepíteni a johannitákat, pontosabban befejezni rendházuk építését a Sziget nevű városrészben. Utóbb itt, a rend templomában temették el.