A nyughatatlan püspökkút
2004.03.27. 06:11
Székesfehérvár számos köztéri szobra került új helyre „élete” során – városrendezési, városképi, gyakrabban politikai okokból. A legnyughatatlanabbnak azonban a Püspökkút bizonyult.
Székesfehérvár számos köztéri szobra került új helyre „élete” során – városrendezési, városképi, gyakrabban politikai okokból. Így például Bors István Mementója kiszorult a Rózsaligetből, Fülöp Elemér Prohászka Ottokár szobra pedig nyolc évig állt a templom udvarán, mielőtt köztéren is fel lehetett felállítani. Feltűnően nagy volt a mozgás a Zichy liget belváros felőli részén. Innen került Bory Jenő díszkútja a az Erzsébet ligeti buszmegálló mellé; id. Havranek Antal Szentháromság-szobrát innen vitték át a Szent Sebestyén térre; és a helyére állított Felszabadulási emlékművet (Mikus Sándor) is lebontották, majd némi karanténozás után a Deák utcán állították fel újra. (Rossz nyelvek szerint a most ott látható „hajót” is erősen sodorja a víz…)
A legnyughatatlanabbnak azonban a Püspökkút bizonyult. Bory Jenő alkotásának tervét 1927-ben fogadta el a város, és 1928-ban avatták fel a Városháza téren. Innen 1937-ben – az Országalmának helyet csinálandó – áttelepítették a Vasútállomás előtt akkor kialakított térre. A háború után a „klerikalizmus elleni harc” jegyében a püspökszobrokat eltávolították róla. 1972-ben a mű mai helyére, a Piac téri parkba került át, és ekkor térhettek vissza a talapzatra „deportált” egyházfiak is.
|