: Gizella királyné

Első királynénk Bajorországból került Magyarországra. Szülei Civakodó Henrik és Burgundi Izabella voltak; testvérei közül Henrik (II. Szent) német-római császár, Bruno augsburgi püspök lett. A keresztségben István nevet kapott magyar trónörökössel kötött házasságára Géza fejedelem nyugatra nyitó külpolitikája következtében került sor. Esküvőjüket a hagyomány állítása szerint a bajorországi Scheyernben tartották meg 996-ban, talán Szent Adalbert közreműködésével. A Gizella kíséretét alkotó német lovagoknak nagy szerepük volt a fejedelmi címet követelő Koppány legyőzésében. Istvánnal együtt koronázták meg. Több gyermekük született, közülük név szerint Imre ( vagy Henrik), Ottó, Bernát, Ágota, Hedvig ismert. (Az egyetlen Imre kivételével ezeket a neveket is csak késői, s nem feltétlenül hiteles források tartották fenn.). A Gizella életéről írók hangsúlyozzák kegyes életét, az egyházaknak tett adományait, a magyarok keresztény hitre térítésében játszott kiemelkedő szerepét. Képmását megörökítették az 1031-ben a székesfehérvári prépostsági templomnak adományozott díszes miseruhán, amelyet később koronázási palásttá alakítottak, illetve az anyja regensburg-niedermünsteri sírjára készíttetett ún. Gizella-kereszten. (A későbbi ábrázolásai fiktívek.) Miután egyetlen felnőttkort megért fia, Imre és férje, István is meghalt, az új király, Orseolo Péter elvette birtokait, őt magát pedig az ország elhagyására kényszerítette. (Többek között ez is cáfolja a krónikaírók azon állítását, hogy Vazult, Péter vetélytársát a trónutódlásban éppen Gizella parancsára vakították volna meg.) Valószínűleg 1045-ben tért haza, III. Henrik császár akkor Magyarországon járt küldöttségével. A passaui Niedernburg kolostorába vonult vissza, ahol apátnőként (abbatissa) hunyt el. Itt, a Szent Kereszt és Pantaleon bencés kolostorban áll síremléke ma is. A nyugvóhelyének helyet adó templom már a középkortól kezdve magyar zarándokhely.