: A meráni Gertrúd

A magyar történelmi köztudatban meglehetősen rossz csengése van a „meráni” jelzőnek. A szó ugyanis a merénylett áldozatául esett Gertrudis királynőhöz tapad, akinek rossz híre – elsősorban Katona József nagyszerű drámája, illetve a belőle készült Erkel-opera révén – általánosan elterjedt. (Érdekes, hogy Lengyelországban egészen másként ítélik meg a családot, ott ugyanis Gertrudis egyik húga, a szentté avatott Hedvig emlékét ma is kifejezett szeretet övezi. Másik húgát, Ágnest viszont inkább csak a rossz nyelvek emlegetik, lévén ő hosszú évekig Fülöp Ágost király ágyasa.)

Gertrudist II. András király magyar király vette feleségül – nem utolsósorban az isztriai és krajinai őrgrófság harc nélküli meghódítása érdekében. A királyné a krónikaírók szerint „a bárhonnan jövő németek iránt bőkezű és szívélyes volt”. Így például ő járta ki férjénél, hogy az engedélyezze a Német Lovagrend erdélyi letelepedését – ami azért nem lehetett túl nehéz, tekintettel a kunok rendszeres támadásaira. (Egy évtizeddel Gertrúd halála után azonban, amikor a lovagrend megpróbált önálló államot létrehozni, András kiűzette őket az országból.) Még „bőkezűbb és szívélyesebb” volt a királyné azokkal a „bárhonnan jövő németekkel”, akik a szűkebb családjába tartoztak. Öccsének, Bertoldnak például úgy juttatott érseki széket, hogy letétette a posztot korábban betöltő magyar főurat.

A leírások szerint akaratos, uralomra törő nő volt. Öt gyermeket szült férjének, köztük a későbbi IV. Béla királyt és Szent Erzsébetet. Rögtön házasságuk elején a férje fellázadt bátyja, Imre király ellen, a lázadás megtorlásának része volt az is, hogy Gertrúdot megfosztották vagyonától, és hazaküldték szüleihez. Csak Imre halála után térhetett vissza Andráshoz.

A „németek” pártolása, pazarlóan fényűző életmódja, és a háttérbe szorított főurak haragja rendkívül népszerűtlenné tette, és ez a népszerűtlenség összeesküvésbe torkollott. Meggyilkolásának körülményei jócskán eltérnek a Katona által megírtaktól. (Az író az esemény után mintegy száz évvel később íródott, nem kortárs Képes Krónikára támaszkodott.)

A legvalószínűbb változat szerint 1213. szeptember 28-án, a pilisi erdőben, egy vadászat alkalmával vitték végbe a merényletet. A királyné gyilkosaként a korabeli források Petur bán és Simon bán nevét említik. II. András ekkor Halicsban (Galíciában) tartózkodott.