A Magyar Polgári Együttműködés Egyesület országos szervezete 2003. november 8-án konferenciát rendezett, amelynek nyitó előadását - Iskola és nemzet címmel - Ön tartotta. Véleménye szerint a Magyar Bálint vezette Oktatási Minisztérium regnálása óta másodszor kerül végveszélybe Magyarországon a középiskolai oktatás és az iskolák intézményrendszere. Mivel indokolja ezt?

T.Gy.: Nos, a végveszély kifejezést én nem alkalmaztam. Ott szerencsére nem tartunk. De: szerintem a jelenlegi oktatási kormányzat iskolapolitikája az iskola minden tradicionális dimenziója és tartalma ellen támadást indított. A rendszeresség egyben tudatosságra vall. Ennek az állításnak a részletes kifejtése és a hatályos iskolapolitikai dokumentumokkal való alátámasztása – úgy gondolom – meghaladja egy interjú kereteit. A lényeg azonban röviden is elmondható: ez a politika egymás ellen fordítja a diákokat, a diákokat és a szülőket, a szülőket és a tanárokat, a diákokat és a tanárokat, magát az iskolát társadalmi környezetével és a fenntartóval. Anyagilag nem gondoskodik megfelelően az iskolák működéséről. Ami pedig az oktatás tartalmát illeti: az iskolának a nemzet megújításában, az újabb generációk nemzeti szellemű nevelésében fennálló feladatát és felelősségét igyekszik megzavarni és eltörölni. Az ilyen feladatot is betöltő tantárgyak nemzeti jellegű tartalmát kiüríteni. Egyáltalán: a nevelési funkciót az iskolában lefokozni. Az iskola valamennyi belső viszonyát a szerződéses piaci kapcsolatok formájára hozni.

Szociológusként a nemzetnek egy sajátos strukturális értelmezését vázolta fel. E szerint a nemzet gyengül vagy megszűnik, azok a természeti, társadalmi, gazdasági és kulturális javak, amelyek addig tulajdonát képezték, elvehetők azaz magánosíthatók lesznek. Kifejtené ezt bővebben?

T.Gy.: A nemzet egy embercsoport közös történelmi élményeken és tapasztalatokon, közös sorson, közös kultúrán, közös anyagi, szellemi és morális erőforrásokon, közös anyanyelven, közös szimbólumokhoz való kapcsolódáson, intenzív tevékenységcserén alapuló érzelmi-érzületi közössége. Félreértés azt hinni, hogy szerintem a nemzet megszűnik. Éppen fordítva gondolom. Azt gondolom: a nemzet az emberiség egyik alapvető létezési formája és nagy-nagy érték, melyet tudatosan védelmezni kell és fenn kell tartani, meg kell újítani. Vannak azonban Magyarországon – és a világ más országaiban is –, akik a nemzet feloldására, megszüntetésére törekszenek. Az indítékok sokfélék. Hamarjában kettőt említek. Magyarországon jelenleg két internacionalista ideológiájú párt koalíciója gyakorolja a hatalmat. Az iskolákban ápolt hazafiságot a kormány egyik minisztere korábban a diákok hiszterizálásának nevezte. Kevéssé valószínű, hogy a nemzethez erősen kötődők az ő politikai támogatóik lennének. A nemzet szempontjainak a társadalom tudatából való kiiktatása viszont megnövelheti az MSZP és az SZDSZ támogatóinak táborát, illetve csökkentheti a nemzeti érzületre is alapozó pártokét. Egy másik indíték: a nemzetközi tőke nem szereti a nemzeti erőforrások megszerzését, kiaknázását nehezítő nemzeti közösségek és nemzetállamok jelenlétét, beavatkozását erőforrásaik védelmére. Mondjuk: az Aurul vállalat nem szeretne a Tisza elszennyezéséért, élővilága kipusztításáért kártérítést fizetni. A nemzetközi tőke számára ennek a kérdésnek a „megoldása” ugyancsak a nemzetnek, mint közösségnek a felbontása, felszámolása. Ha nincs nemzet, nincs aki vagy ami védelmezze a korábban a nemzet tulajdonát képező erőforrásokat.

1999-ben tízrészes cikksorozatot közölt a Magyar Nemzetben Hatalomgyakorlás az MSZP-SZDSZ koalíció idején címmel, amely azután könyv formájában is megjelent. Nem szándékozik ugyanezt tenni most is a "jóléti rendszerváltás" kormányának vonatkozásában? Egyébként melyek ilyen értelemben a hasonlóságok és különbségek a két vörös-kék koalíció között?

T.Gy.: A politikai zajlásokon a lehetőségek szerint rajta tartom a szememet. Az azonban, hogy mikor születik ebből egy nagyobb lélegzetű írás, sok mindentől függ. Az MSZP-SZDSZ koalíció hatalomgyakorlásáról bő egy évvel a kormányváltás után írtam a cikksorozatot. A Medgyessy-kabinetnek még több mint két esztendeje van a választásokig. Az azonban az eddigiek alapján is kimondható, hogy az SZDSZ iskolalefokozó, társadalombontogató és nemzetkiküszöbölő működése a kettővel korábbi ciklushoz képest semmit sem változott. És ez az eddigiekben nem említett felsőoktatásra is éppígy vonatkozik. Ennek következtében eléggé meglepő, hogy Horn Gyula, hajdani miniszterelnök a nemzetet és a nemzet javát kívánja az EP-kampány középpontjába állítani (miközben az oktatási miniszter ellehetetleníti az iskolai nemzetreprodukciót), a jelenlegi miniszterelnök pedig a tudást tekinti a magyar nemzet eljövendő legfontosabb erőforrásának (miközben minisztere szépen koptatja az iskolákat és az egyetemeket).

Mit vár az Európai Unióhoz való csatlakozásról? A független, egymással versengve együttműködő nemzetek Európáját vizionálja, vagy mondjuk, az Európai Egyesült Államok laza konföderációja fog létrejönni?

T.Gy.: Amikor Magyarország az 1990-es évek elején megkezdte a csatlakozási procedúrát, a független nemzetállamok által létrehozott Közös Piachoz akart csatlakozni. A helyzet azóta a közös politikai intézmények létrehozásával, majd újabban a közös alkotmány tervezetével és a mögötte álló folyamatokkal kétszer is gyökeresen megváltozott. Iraknak az Egyesült Államok általi lerohanása új helyzetet teremtett a világpolitikában. Ha az Európai Unió biztos akar lenni a dolgában, saját katonai erőre s e mögött közös parancsnokságra, közös politikai akaratképzésre, közös külpolitikára és a katonai erőt és a külpolitikát megalapozó közös költségvetésre van szüksége. Mindez az egyes tagállamok szuverenitásának jelentős korlátozásával jár. A játszma még nincs lefutva, mégis úgy látszik: a kisebb országokat nagy erők sodorják egy birodalom részeivé válás felé. Ez a nemzetet védelmező politikai intézmények – például az állam – védőburkát is leemeli a nemzetről. Ez nem jelenti szükségképpen a nemzet megszűnését vagy érdektelenné válását. Csak azt: ezentúl a nemzetnek kell megvédenie és újratermelnie önmagát. Egyebek közt iskolái segítségével.

A miniszterelnök tanácsadójaként Ön közismerten az Orbán-kormány programjainak egyik "felelős szerkesztője", ha szabad így mondanom. Milyen most a kapcsolatuk, kutatóként mivel foglalkozik mostanában?

T.Gy.: Úgy látom, a Fidesz vezetői a stratégiaalkotás és a programalkotás idejét még nem látják elérkezettnek. S ha majd elérkezettnek látják is, kérdés: a sok tekintetben megváltozott helyzetben ismét az én közreműködésemet akarják-e igénybe venni. Ha igen, természetesen szívesen állok rendelkezésükre. Az aktív pártpolitizálásban viszont nem akarok, sosem is akartam részt venni. Fő foglalatosságom az általános politikai tájékozódás rutinmunkája mellett: a nemzet kérdéseivel foglalkozó, igen-igen gazdag irodalmat igyekszem áttekinteni.

2004. január 23.