: Szabad Európába Járóka Líviával

Egy nagynevű muzsikusdinasztiába születtél. A zenetanulás mellett nem halványodott el a családban egy kicsit a másfajta tudás, az iskolai tanulás értéke?

Édesapám és testvérei – bár tanultak zenét – nem lettek muzsikusok. Ő évtizedekig pincér volt, édesanyámnak pedig varrónő végzettsége van. Engem is és testvéreimet is kifejezetten ösztönöztek a továbbtanulásra. Az öcsém fogtechnikus, a húgom pedig jelenleg is zeneművészeti szakközépiskolába jár. Szüleim szeretnék, ha ő is legalább főiskolai diplomát szerezne. Magam mindig jól tanultam, édesapám egy időben a jogi tanulmányok felé terelgetett.

S végül milyen végzettséget szereztél?

1994-ben érettségiztem a soproni Széchenyi István Gimnáziumban. Aztán a Berzsenyi Dániel Tanárképző főiskola hallgatója voltam, 1998-ban kaptam angolnyelv-tanári diplomát. A főiskolás hallgatótársak – leendő pedagógusok – rendszeres előítéletes megnyilvánulásai arra ösztönöztek, hogy tovább tanuljak. A pedagógia, a pszichológia, a neveléselmélet tantevébe beépíthető, kisebbségekkel kapcsolatos szociológia ismeretek elkészítéséhez szerettem volna megfelelő tudást szerezni. ’98-ban felvételt nyertem Varsóba, a Közép-Európai Egyetem Szociológiai Intézetének „társadalom és politika” kurzusára. Ottani disszertációmhoz (Roma diákok a magyar közép- és felsőoktatásban) a pécsi Gandhi Gimnázium tanulói körében végeztem mélyinterjúkat. Ezt a szociológiai vizsgálatot 2002-ben megismételtem.

Hogyan kapcsolódtál be a cigányok érdekében végzett értelmiségi-közéleti tevékenységbe?

Eljártam fővárosi, vidéki de külföldi összejövetelekre is. Ezeken megismerkedtem a roma értelmiség különböző csoportjaival. 1999-ben ösztöndíjjal Master of Philosophy végzettséget szereztem Londonban; 2000-2002-ben pedig a CEU kutatói ösztöndíjasaként a Józsefvárosban folytattam alapozó kutatást, miközben a szakterületemet érintő tárygakat hallgattam a Közép-Európai Egyetemen. Jelenleg – kutatási eredményeimet feldolgozva doktori disszertációmat írom az etnicitásnak és az interetnikai kapcsolatoknak a józsefvárosi romák mindennapi életében betöltött szerepéről.Az önszerveződő mozgalmakhoz azonban belső indíttatásból csatlakoztam. Egyre több „terepmunkát” vállaltam mint kultúrantropológus, de az így létrejött kapcsolatok sok esetben barátsággá mélyültek. Számos előadást tartottam vidéken a hazai és nemzetközi cigánypolitika kérdéseiről. A Rádió C indulásakor műsorkészítést vállaltam, és a rádióról szóló tévés anyagok összeállításában is részt vettem.

Hogyan lettél a Fidesz Magyar Polgári Szövetség Európa Parlamenti képviselőjelöltje?

Kapcsolatom a Fidesszel egy személyes ismeretségre épül. Szájer Józsefet 1989 óta ismerem, amikor is a párt soproni indulásakor pártoló tag voltam. Három éve az utcán futottunk össze, ekkor értesült róla, mivel foglalkozom. Kérte, mondjam el neki a véleményemet a Fidesz-kormány cigánypolitikájáról. Két órát beszélgettünk – teljesen nyitott volt, felkészült és érdeklődő. Nem utasította el őszinte, itt-ott elég kritikus fogalmazásomat, sőt, megkért, hogy az oktatásügyről és a kisebbségi önkormányzatok választásáról mondottakat írjam is le, hogy azt a Fideszen belül terjeszteni tudja. József közvetítésével találkoztam Pokorni Zoltánnal, vele a cigány önszerveződésről is beszélgettünk. Végül készítettem egy tanulmányt a cigány ifjúsági szervezetek állami támogatásáról. Itt jegyezném meg, hogy a Lungo Dromnak – a sajtóban megjelentekkel ellentétben – nem voltam soha a tagja.

Hogyan képzeled el képviselői munkádat az Európa Parlamentben?

A Fidesz felkérését úgy értékeltem, mint annak jelét, hogy a Szövetség elkötelezett a hazai cigánypolitika szakmai érvekre és európai normákra alapozott megváltoztatása mellett. A jelöltséget annak tudatában fogadtam el, hogy a Fidesz támogatja a valódi cigány önszerveződő és érdekérvényesítő törekvéseket. Az Európa Parlamentben fő feladatomnak ezen folyamatok elősegítését tartom. A hazai és az európai cigányság véleményét és akaratát kell eljuttatnom az Unióba, párbeszédet szorgalmazni és erre alkalmakat teremteni. Küzdeni fogok azokért a feltételekért, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy a roma családfők megfelelő életkörülményeket biztosíthassanak családjaiknak, és gyermekeik ugyanolyan oktatásban részesüljenek, mint a többi gyerek. Hogy otthon érezzék magukat Magyarországon és Európában.