: Fehérvár 1848 tavaszán

A forradalom első hónapjában a társadalmi önmozgás adta az események fontosabb történéseit. Ez az időszak az országgyűlés berekesztéséig, az áprilisi törvények szentesítéséig tartott. A közigazgatás ezekben a napokban zökkenőkkel működött. Az évszázados közigazgatási struktúra legitimitása megingott. Székesfehérváron a népmozgalom „leszerelésére” a tanácsi testület kiegészítette magát. Más városokhoz hasonlóan a város polgárainak jelenlétében tartották a „sorsfordító” kérdések megtárgyalását.

Székesfehérvár polgárai és a városvezetés egyrészt Pozsonyból és Bécsből, másrészt Pestről szerzett tudomást a felgyorsult eseményekről. A város  és országgyűlési követei között március közepén folyamatos kapcsolat volt. Haáder Pál és Kőnig József követek március 14-én kelt levelükben jelentették a bécsi eseményeket. A jelentésből kitűnik, hogy részletes tudomással bírtak a birodalom fővárosában zajlott eseményekről. Beszámoltak a szabad sajtóról, a polgári őrsereg felállításáról, egyúttal értesítették a városvezetést arról, hogy 72 tagú küldöttség viszi az uralkodóhoz az országgyűlési feliratot. E küldöttségnek tagja volt Haáder Pál főbíró is. A „sebes postán” küldött jelentés részletes megtárgyalására - annak megérkeztét követően -, március 16-án délután negyed kettőkor tartott tanácsi ülésen került sor. A tanácsülés az „országgyűlési utasítást véleményező” küldöttségre bízta a követi jelentések további véleményezését és a következő napon újabb közgyűlést hívott össze.

Március 17-ére a városban már falragaszok voltak a házak falain, amelyek „Mit kíván a Magyar nemzet” címmel a 12 pontot tartalmazták. A 12 pont, vagyis Pest város közgyűlés által elfogadott, országgyűléshez intézett kérelme, részben az előző napon Pestről visszatért városi polgárok, részben a hírlapok mellékleteként érkezett Székesfehérvárra.

A tanácsülés alatt a város polgárai a városház udvarán gyülekeztek, s többek között Szluha Benedek Fejér megyei szolgabíró, Hamvasy Emér, Gilly János, Simli József és Réh János képviselőket bízták meg, hogy a tanács ülésén jelenjenek meg és kérjék fel a testületet, hogy a közgyűlést a városház udvarán folytassák, tekintettel „a tárgyalandó ügyek országos és nemzeti fontosságára”. A városi polgárok képviselői egyebekben hangsúlyozták, hogy „a városi közigazgatás, és az igazság-kiszolgáltatásba avatkozni nem akarnak”. Az „ezerekre menő közönség jelenlétében” tartott ülésen először az országgyűlési követek március 14-i jelentését, majd a követek részére kiadott utasítást ismertették. Az ülés ünnepi szónoklatát Szluha Benedek tartotta, aki többek között a szabad királyi városok szerepét hangsúlyozta az „alkotmányos kifejlődés” időszakában, ezt követően ismertették a 12 pontot. A népgyűlés „egy lélekkel és közakarattal elfogadta” a pontokat, és határozott az országgyűléshez történő felterjesztéséről is. A közgyűlésen más fontos kérdésekről, így a rendfenntartás megerősítéséről is döntöttek. A személy- és vagyonbiztonság érdekében nemzetőrséget hoztak létre, amelynek szervezését az ekkor létrehozott „rend és közbátorsági” választmányra ruházták. A következő pontban a „népgyűlés” a cenzúra eltörléséről határozott. A helybéli cenzorral a kapitányi hivatal közölte, hogy „különben is törvénytelen” foglalkozása megszűnt. A népgyűlés határozatot hozott a követjelentések kinyomtatásáról, valamint arról is, hogy a követi jelentéseket ezt követően népgyűlésen ismertetik és tárgyalják meg.

Az ismertetetteket egészíti ki Boross Mihály „Élményeim” című visszaemlékezésében, amikor a Fekete Sas vendéglőt említi az események kiindulópontjaként, amely a pesti Pilvaxhoz hasonlóan a városi értelmiség és honorácior réteg „gyüldéjeként” helyet adott összejöveteleiknek. Boross, Hamvassy Emérrel együtt a forradalom kitörésekor Pesten tartózkodott, s onnan csak másnap érkeztek Székesfehérvárra. A kaszinó látogatói 1848. március 16-án a szemtanú, Boross Mihály elbeszélése alapján itt szereztek tudomást a pesti forradalomról, s itt járt kézről-kézre a 12 pont.

A következő nap eseményeiről, forradalmi mozgalmáról viszonylag keveset tudunk. A figyelem előterében elsősorban a sajtószabadsággal kapcsolatosan megjelent helytartótanácsi rendelet állt. Mint ismeretes, a Helytartótanács március 16-án szövegezte meg és küldte ki a törvényhatóságoknak az új ideiglenes sajtószabályokat.

A forradalmi átalakulás első napjaiban újabb népgyűlésre került sor. A népgyűlés összehívásáról ekkor is a tanács intézkedett, s ezen a miniszterelnök levelét ismertették. A március 17-én kelt körlevél a rendfenntartás feladatait a hatóság elnökére ruházta, ennek következtében a rend és közbátorsági választmányt új tagokkal egészítették ki: Boros Imre kapitány, Kapi József, Orsonits György tanácsnokok, valamint Tshida János szószóló személyében.

Ezekben a napokban már politikai radikalizálódásról is beszélhetünk. A polgárok egy része nem ismerte el a „csendre felügyelő választmány” legitimitását, sőt a választmányon belül is akadtak olyanok, akik helyt adtak a polgárok ilyen irányú véleményének és az előző napon kinevezettek ellen foglaltak állást. Hasonló módon ragaszkodtak a város polgárai ahhoz is, hogy népgyűlésen tárgyalják a miniszterelnök levelét. E törekvés hátterében tulajdonképpen az húzódott meg, hogy népgyűlésen vitassák meg az átalakulási folyamat fontos kérdéseit. Ezt követően a kezdeményezést esetenként a népmozgalom vette át, hiszen a március 20-án tartott népgyűlés nem a hatóság elnökét, vagyis a polgármestert bízta meg a közrend fenntartásával, hanem továbbra is a népgyűlés által választott bizottmánynak szavazott bizalmat.

A következő napokban a korszakos átalakulás legfontosabb törvényjavaslatairól: a közös teherviselésről, a papi tized, és az úrbéri viszonyok megszüntetéséről tárgyaltak, majd nemzetőrség felfegyverzéséről hoztak határozatot. A törvénycikkeket és az országgyűlési nyilatkozatot 800 példányban nyomtatták ki, hogy a város polgárai részletesen megismerhessék az átalakulás főbb pontjait.

A városi népmozgalom ezt követően is fontos szerepet töltött be az események alakulásában. Március 24-én is nagy közönség részvétele mellett tartották a közgyűlést, amelyen elsősorban a városi törvényjavaslatról és a sajtótörvény tervezetéről tárgyaltak. A közgyűlés elfogadhatatlannak tartotta az utóbbi törvénytervezetet. A követutasításban ellenezték támogatását, mivel az „sem elvében, sem részleteiben, sem alkalmazásában a nemzetnek alig mutatkozni kezdett szabadabb szellemével egyátaljában nem egyez meg”– olvashatjuk a forrásokban. A közgyűlés a népképviseleti országgyűlés által alkotott törvény elfogadásáig a Helytartótanács ideiglenes sajtószabályai mellett kötelezte el magát.

A népgyűlések ezt követően - április elején - nemcsak a város és az országos politika viszonyáról kívántak dönteni, a városi társadalom feszültségei is megjelentek. A forradalom e korszaka április 18-án, a követi végjelentést tárgyaló népgyűlésen zárult le. A város vezetésében is változások történtek. Az országgyűlésről visszatért Haáder Pál főbíró vette át a közigazgatás irányítását, s a következő napokban már a helyhatóság újjáalakulása és a politikai intézményrendszer átalakítása kötötte le a polgárok figyelmét.