: Lakni kell

Hogy volt?

A Fidesz vezette koalíció kormányprogramjában ígéretet tett a lakáshelyzet javítására, konkrétan a lakásállomány növelésére, minőségének javítására a lakáshoz jutás megkönnyítésére. Önkormányzatoknál dolgozó jogászok, magánjogászok és pénzügyi szakemberek közös munkájának eredményeként 1999 végére készült el az a kormányrendelet, amely valóra váltotta az ígéretet. 2000 februárjától az új lakást építők vagy vásárlók olyan jelzáloghitelt vehettek igénybe, amelynek kamata és kezelési költsége összesen nem lehetett magasabb évi 5%-nál. A támogatott hitelek versenyre késztették a bankokat a piaci hiteleknél is; 1999 végén az ilyen kölcsönök kamata 20% körül járt, egy év múlva pedig már csak 6-10% körül mozgott. Az alacsonyabb kamatok alacsonyabb havi részletet jelentettek, így a lakásra vágyók – a dolgok természetéből adódóan elsősorban a családalapító fiatalok – hitelképessége nőtt, kevesebb saját erővel is megvásárolhatták első lakásukat. (Sőt, amennyiben az egyikük szülei hozzájárultak, hogy a jelzálogot ne csak a vásárolt ingatlanra, hanem az ő lakásukra is bejegyezzék, úgy akár saját erő nélkül is elképzelhető volt a fészekrakás. Korábban ezt a nagyon magas havi kölcsönterhek gyakorlatilag kizárták.)

Ezen kívül a vásárlók visszaigényelhették az új hajlék árát terhelő ÁFÁ-t; és személyi jövedelemadójukból levonhatták a törlesztőrészletek 40%-át – maximum havi 20 ezer forintot, és 2000 nyarától kezdve nem kellett átruházási illetéket fizetniük sem. (Ami ugyan eltörpül a lakásvásárlás milliói mellett, de nagyon is jól jön akkor, amikor az ember fia az utolsó forintját is a lakásra fordította.)

2002 tavaszától a kedvezményes hitel lehetőségével a használt lakást vásárlók is élhettek, számukra 6% volt a kamat és egyéb költségek együttes maximuma.

Az eredmény látványos volt. A korábban pangó lakáshitel-piac dinamikus növekedésnek indult, 2002-ben 70 százalékkal nőtt, a következő két évben pedig még ez a megnövekedett állomány is megduplázódott. 1993 óta évenként kb. 20 ezer új lakást építettek Magyarországon, a Fidesz lakástámogatási programjának indulása után viszont 2001-ben 28 ezer, 2002-ben pedig 31 500 új lakásba költözhettek be a lakók.

Nem feledkezett meg a program azokról sem, akiknek anyagi helyzetük nem engedi meg, hogy saját lakást vásároljanak. Számukra a bérlakások építése jelentette a reményt. 2001-ben és 2002-ben összesen mintegy 50 milliárd forintot juttatott az állami költségvetés ilyen célra az önkormányzatoknak, vállalkozásoknak, egyházaknak.

Az általános elismerés és az ellenzék kötelező kritikája mellett néhány szakmai kifogás is érte a programot. Ezek egyrészt némely visszaélési lehetőségre mutattak rá, elismerve, hogy a tényleges ügyeskedések száma statisztikailag elhanyagolható; másrészt azt kifogásolták, hogy az épülő új lakások száma még mindig nem érte el a kívánatos évi 40 ezret. Mások kevesellték az új bérlakásokat, mondván, hogy az igazán rossz szociális helyzetűeken csak az segít. (Való igaz, 2001-2002 között minden ilyen jellegű beruházást– bérlakásokat, garzonházakat, nyugdíjasotthonokat – beszámítva mintegy tizenháromezer lakóegység készült el. Ám azt se feledjük el, hogy a Széchényi Tervben erre a célra biztosított keretnek csak 70 százalékára érkezett pályázat. Vagyis a szűk keresztmetszet nem az állami támogatás nagysága volt, abból még jócskán futotta volna.)

Ja, az a kampány volt…

A közvélemény egyértelmű tetszéssel fogadta programot. Így aztán érthető, hogy a folyamatosan fanyalgó MSZP sem kockáztatta meg, hogy a választási kampányban a kedvezmények eltörléséről, megnyirbálásáról beszéljen. Sőt! Kifogásait arra összpontosította, hogy az Orbán-kormány úgymond „csak a gazdagokat támogatja”, és többször megígérte, hogy a meglévő kedvezményeket érintetlenül hagyják, viszont módosításokkal lehetővé teszik, hogy a „szegényebbek” is felvehessék a kölcsönöket. Azt homályban hagyták, hogy ezt pontosan miként is kívánják elérni. Ugyanakkor olyan közgazdászok, akikre az MSZP, de még inkább az SZDSZ hallgatni szokott, gyakorta cikkeztek a támogatási rendszer „igazságtalanságáról” és „fenntarthatatlanságáról”. Erre alapozva a Fidesz figyelmeztette a választókat, egy baloldali koalíciós kormány felszámolhatja a támogatásokat – ám ezt a figyelmeztetést az MSZP nemes egyszerűséggel „hazugságnak” minősítette. (Bár egyik pártvezetőjük sem mondta el szótagolva, hogy „nem lesz ked-vez-mény-csök-ken-tés…) A választások előestéjén, a miniszterelnök-jelöltek vitájában maga Medgyessy Péter tett ígéretet a jó módszerek érintetlenül hagyására, sőt, bővítésére. Ezt az ígéretet aztán az önkormányzati választásig még sokan, sokszor megismételték.

Otthontemetés

És lőn október benne az önkormányzati választások szocialisták általi megnyerésével, majd lőn 2003, és egyre gyakrabban szivárogtak nyugtalanító hírek a kormány műhelyeiből. Mind gyakrabban „értesült úgy” egyik vagy másik sajtóorgánum, hogy odabent a lakáskölcsön-támogatások megszüntetésén fáradoznak. A hírekre a szocialista frakció „mezei” képviselő fel-felkapták a fejüket, mondván: „mindenki a sajátjával szíveskedjék verni csalánt”. Így aztán a híreszteléseket kormánytényezők sorra cáfolták – egyre többször hagyva a cáfolat végén nyitva a mondatot; miszerint „de valamit azért mégis csak csinálnunk kell” (Többen állítják, hogy akkor ijedtek meg igazán, amikor Lendvai Ildikó is azt mondta, nem vonják meg a támogatásokat.)

Érdekes módon az első vágást ott tették meg, ahol legkevésbé vártuk volna egy „szegénységpárti” kormánytól. Nevezetesen áprilisban az önkormányzati bérlakásépítéshez adott támogatás arányát a korábbi 60 százalékról 50-re csökkentették.

Aztán júniusban a felvehető hitelt 15 millióban maximálták, és kikötötték, hogy ugyanannak a személynek egyszerre csak ilyen kölcsöne lehet. Az egész lakástámogatások elleni hadjáratban ez volt talán az egyetlen, jószívvel helyeselhető lépés. Ugyanis a harmincmillió már valóban nem kifejezetten a kispénzű fiatalok által vásárolni kívánt lakások ára; egy ilyen kölcsön havi törlesztőrészlete tízéves futamidő mellett 200 ezer forint körül van. (Halk megjegyzés: erre az önmagában helyes lépésre is rossz fényt vet azonban, hogy a döntés nyilvánosságra kerülése előtt több kormánytag is felvette az akkor még lehetséges 30 milliós hitelt.)

A kormány és az MSZP-frakció között ezt követően hosszú hónapokig tartó tusakodás folyt. Az előbbi további megszorításokat tartott szükségesnek, az utóbbi azonban ezt már semmiképpen nem akarta elfogadni. (Na, ja: a mind elégedetlenebb választókkal nekik kell rendszeresen találkozniuk, nem a pénzügyminiszternek.) Ahogy az már hasonló konfliktusokban lenni szokott: a kormány kerekedett felül. A használt lakások esetében a felvehető legnagyobb összeget 8 millió forintra csökkentették. A kölcsöntörlesztés visszaigényelhető maximumát felére csökkentették, és azt is felső jövedelmi korláthoz kötötték. Némi túlzással azt mondhatnánk, csak az kap támogatást lakáskölcsön törlesztéséhez, akinek olyan alacsony a fizetése, hogy a bankok nem is adnak neki hitelt.

Ezt követően bejelentették, hogy a kedvezmények további megkurtítására, most már Isten bizony nem kerül sor. (Tapasztaltabbak ettől legalább annyira megijedtek, mint a szocialista frakcióvezető-asszony „lassan mondott” állításaitól.) Miért épp ez lett volna igaz? December közepén a kormány ismét csinos csomagot pakolt a lakáskölcsönt nyögők és az azt felvenni szándékozók karácsonyfája alá. A használt lakásokra adható támogatott hitel felső határát ezúttal már 5 millióra vitték le. (Vagyis egy kétszobás fehérvári panel megvásárláshoz a hitel mellett még legalább 4 millió összegyűjtött készpénz szükséges. Nem nagy dolog, ha egy fiatal házaspár havi húszezer forintot megtakarít, akkor húsz év se kell az összegyűjtéséhez…) A legfájdalmasabb azonban az volt, hogy a kamat és kezelési költségek korábban 4,5 (új lakás esetén) illetve 6%-ban (használtnál) meghatározott együttes plafonját felszabadították. Tulajdonképpen a jegybanki alapkamathoz kötötték, de ez gyakorlatilag másfélszeres emelést jelentett. A havi részletek egy átlagos kölcsön esetében a jövőben kb. tízezer forinttal magasabbak lesznek. S bár a kormányszóvivő határozottan kijelentette, hogy „az emelés a korábban megkötött kölcsönöket nem érinti”, természetesen egy részüket érinteni fogja, vagy már érintette is. Az évenként meghatározott kamatozású hiteleket – az összes kb. 20 százaléka ilyen - a bankok az évfordulón átárazzák.

Az MSZP-SZDSZ koalíció egyetlen magyarázata erre a dühös rombolásra, hogy a rendszer elviselhetetlenül sokba került. Ám A Magyar Lakásépítők Országos Szövetségének elnöke, Varjasné Székely Éva szerint megfeledkeznek arról, hogy a költségvetésnek a lakásépítésekkel és adás-vételekkel kapcsolatban bevételei is vannak. (ÁFA, illetékek, az építőipar élénkülésből származó adónövekmények stb.) Ezeket is figyelembe véve a családoknak kellemetlenkedő intézkedések valójában nem hoznak megtakarítást az államkasszának. Fel szokták mutatni azt is, hogy – néhány százezer forinttal – felemelték a gyermekek után járó (azelőtt: szocpol) kedvezményt. Csakhogy ez használt lakások vásárlásához nem jár, az új lakásoknál pedig bőven elviszi a telkek – szintén most bevezetett – 25 százalékos ÁFA-ja.

Ezt a nem létező megtakarítást aztán hiába próbálnák a „legszegényebbek” lakásproblémájának a megoldására fordítani. Ennek hallgatólagos beismerése, hogy az idei költségvetésből a tavalyinál jóval kisebb összegre pályázhatnak a bérlakást építő önkormányzatok.

Nyugodtan mondhatjuk a módosításokkal mindenki rosszul járt.

A lakásról álmodó fiataloknak pedig azt javasoljuk: lefekvéskor háromszor forgassák meg a fejük alatt a párnát. Állítólag akkor valóra válik…