: Két király felesége

A XV. századi magyar politikát a főúri pártok, az országrésznyi földbirtokokkal bíró családok által vezetett érdekcsoportok – sokszor fegyveres – küzdelme jellemezte. Az egyik pártot a Hunyadiak irányították. Akárcsak a többi bárók, ők is politikai eszközként használták a házasságkötéseket is. (Bár gyakorta a násszal megerősített szövetségek sem bizonyultak tartósnak.)

A később királlyá választott Mátyást már 1455-ben, tizenkét évesen  eljegyezték az akkor tízéves Cillei Erzsébettel. A kis menyasszony azonban még ugyanazon év végén váratlanul meghalt. V. László király halála után egyik párt sem volt elég erős, hogy saját jelöltjével töltse be a megüresedett trónt, anyja és nagybátyja azzal szereztek új támogatókat Mátyásnak, hogy ismét „elígérték” a fiút – ezúttal Gara Nádor Anna lányát kellett volna elvinne. Azonban a királlyá választott Mátyást Pobjedrád György, Csehország kormányzója tartotta fogságban; a kormányzó pedig saját lányának, Katalinnak a királynévá emelését tette a szabadulás feltételévé. A követelés teljesítésének a Garának tett ígéret nem jelentette akadályát, sőt az sem, hogy az ara ekkor mindössze a kilencedik évét töltötte be. Az esküvőt három évvel később, 1461-ben tartották meg Budán. Katalint nem koronázták meg, a fiatalasszony ugyanis 1461-ben, a tervezett koronázás előtt szülés közben meghalt. (A koronázásra azért kellett ilyen sokat várni, mert a koronát III. Frigyes császár tartotta magánál, és csak 1463 végén sikerült tőle hatalmas váltságdíj és egy trónutódlási szerződés árán visszaszerezni.)

A gyermektelenül megözvegyült Mátyás számára – az örökösödési paktum miatt - egyre sürgetőbbé vált az újraházasodás. Egyúttal tekintélyét is szerette volna növelni valamely régi uralkodói családba történő „benősüléssel”. A közeli országok dinasztiáitól azonban sorra kosarat kapott, végül a nápolyi király lányát, Betrixot adták hozzá. A házasságkötésen Mátyásnak csak a képviselője volt jelen. A fiatalok személyesen 1476. december 10-én, a székesfehérvári koronázáson találkoztak először.

A művelt, eszes Beatrixnak nagy része volt a humanista kultúra magyarországi meghonosításában. Az udvari életet igyekezett az itáliai mintákhoz igazítani. Egyes források szerint ő hozatta be szülőhazájából az első villákat – bár továbbra is a kézzel étkezés maradt általános. Gyakran ő hívott meg az udvarba külhoni tudósokat, művészeket. A krónikás Bonfini feljegyezte, hogy a királyné magyarul megtanult valamelyest, de szűkebb környezetét olaszok alkották. Az idegenek térfoglalását sokan nem nézték jó szemmel, ahogyan az önérzetes királyné ambiciózusságát sem. Mivel házasságuk terméketlen maradt, rá akarta venni Mátyást, hogy nyilvánítsa őt társuralkodónak, hogy a férje esetleges halála után maga követhesse a trónon. Ez azonban ellenkezett Mátyás tervével, aki házasságon kívül született fiának, Corvin Jánosnak az öröklését szerette volna biztosítani. A terv valóra váltásában hirtelen halála megakadályozta. Corvin Jánosnak be kellett érnie a horvát báni címmel.

Beatrix nemigen titkolta a törvénytelen fiú félreállítása miatt érzett örömét, de neki is fel kellett adnia, önálló uralkodói álmait. A trónért vetélkedő a Habsburg és a Jagelló család közül az utóbbi királyjelöltjét, II. Ulászlót támogatta, akit a rendek 1490. nyarán meg is választottak. A kortársak rosszallóan jegyezték fel, hogy a királyné friss gyászát félredobva arcát kifestve, haját kibontva mutatkozott, és nyíltan az új nászra készült. Ulászló azonban csalárdnak mutatkozott. A titokban megtartott házassági ceremónián – az azt vezető Bakócz Tamásérsek tudtával – hibás válaszokat adott, majd e formai hibákra hivatkozva kérte a házasság érvénytelenítését a pápától. Az eljárás tíz évig húzódott, a király azonban ezalatt is kerülte Beatrixot, csak mások jelenlétében volt hajlandó találkozni vele.

1500-ban a megalázott királyné hazatért Itáliába, és élete végén kolostorba vonult. 1508-ban, ötvenegy éves korában halt meg, sírja a nápolyi vár melletti Szent Péter templomban van.