: A második honalapító társa

A későbbi IV. Béla már hercegként, tizennégyéves korában elvette feleségül az apja, II. András által kiszemelt hitves, a nikaiai császár leányát, Laszkarisz Máriát. Később azonban András úgy gondolta, fia politikai szempontból hasznosabb feleséget is szerezhetne; a követelésére Béla 1222-ben – két évvel a házasságkötés után – elbocsátotta hitvesét, és a pápától kérte a kötelék felbontását. A magyar főpapok azonban úgy tájékoztatták az egyházfőt, hogy a házasság szétszakítása külső sugalmazásra történt. Béla Honorius pápa kívánságának – és alighanem szíve vonzalmának is – engedelmeskedve 1223-ban visszafogadta Máriát.

Ötven évig éltek boldog házasságban, tíz gyermekük született. Az első hét leány volt, , az első fiú, István már a szülők megkoronázása után, 1239-ben látta meg a napvilágot. A tatárok betörésekor a királynő éppen viselős volt kilencedik gyermekével, akit „engesztelő áldozatként” az Úr szolgálatára ajánlottak. Ő volt a később szentté avatott Margit. (1999 óta legidősebb lányuk, Kunigunda is a katolikus egyház hivatalos szentje Kinga néven, az ő kultusza elsősorban Lengyelországban él, mert az ő királyuknak, Boleszlávnak volt a felesége.)

A tatárjárás után a királyné saját ékszerei árából új várat építtetett Visegrádon.

Mária királyné 1270 májusában maradt özvegyen, és nem sokára férje után halt. A királyi pár és fiatalon elhunyt tizedik gyermekük, Béla királyfi az esztergomi ferences templomban nyugszik.