: Harmadik emelet, hármas ajtó

A Megyeháza köztisztviselőjeként ragadok tollat, mert lapjuk – bár előszeretettel boncolgat közéleti visszásságokat – tartósan mellőzi a megyei önkormányzatnál fennálló közállapotok bírálatát, számomra érthetetlen okból. Engedjék meg, hogy levelemhez ne adjam nevem, de az állásomra egyelőre még szükségem van…

Nem értem például, miért nem írnak arról, hogy ki gyakorolja jelenleg a hatalmat a Megyeházán. A III/III-as ügynök múltját ügyetlenül takargató Szabó Gábor elnök béna kacsaként üzemel azóta, hogy a legfelsőbb pártvezetés (a fenti okból) megfosztotta megyei pártelnöki címétől. Azóta egy gyengekezű, semmivel sem törődő, látszattevékenységet folytató politikus képét mutatja – ezt kivételesen hitelesen – de valós beleszólása a dolgok menetébe nincsen. Kegyelemkenyérként összeügyeskedhetett még magának egy lakást az Ady-lakóparkban, a szocialista vállalkozó, Ferencz Zoltán számára a Megyei Önkormányzat által gyaníthatóan jóval áron alul eladott ingatlanon (ahol egyébiránt a megyei levéltárnak kellett volna felépülnie…), de aztán kész is, innentől jobb, ha külföldre járkál, és nincs szem előtt. Ugyanígy nincsen beleszólása a dolgokba a saját pártja által érdemei elismerése nélkül, de „érdemeinek” és „képességeinek” megfelelően parkolópályára állított másik ex- megyei pártelnöknek és államtitkárnak, Szabados Tamásnak.

Ki irányítja tehát a megyét? Izgalmas a válasz: részben a politikai bizniszben érdekelt nagyvállalkozói kör, a Medgyessy Péter üzleti hátországába tartozó Penzné Lajta Katalin vezetésével, a betegségbizniszben érintett Dr. Sirály Péter közreműködésével, kiknek végrehajtó karja Dr. Szabadkai József. De van ennél egy fontosabb erőcentrum, ez pedig a főjegyző, dr. Merényi Zoltán köré csoportosul. Régi róka ő a közigazgatásban, mindig minden párttal megtalálta a közös hangot – és a közös érdeket, jobb- és baloldalon egyaránt. Személye rátelepedett már az előző 2-3 és a mostani vezetésre is, informális hatalma a hivatal révén óriási, de állítólag a vezetőkről szerzett információival is jól sáfárkodik. Minden párt megszabadulna már tőle, de egyik sem mer lépni. Megyeházi hatalmát a military-csoport köztisztviselővé emelésével építette ki az elmúlt ciklusokban: ő tette meg gazdasági vezetőnek az egykori katonatisztet, Bíró urat, majd számolt le vele, amikor „túlerősödött”, ő bábáskodott a belügyi militarista Szabó Gábor ismételt székbe helyezése körül is, akit végül az „élet” ejtett, még bajlódni sem kellett vele. A military csoport aztán újabb embereket hozott magával a régi környezetből, az egyik fontos pozíciót a pénzközelbe vezényelt volt katona, „Okučani Casanovája” tölti be, de sorolhatnám a további szereplőket is. Közös jellemzőjük, hogy környezetükből a legjobb szakembereket fúrják ki, és eszköztárukba minden belefér. A főjegyző személye köré csoportosulva, általa mozgatva ez a másik erős hatalomgyakorló kör jelenleg a megyénél. Politikai hátországa, egyben előtérbe tolt éke e körnek Orgovány István, a Közgyűlés alelnöke, aki – mily meglepő – maga is volt katonatiszt, testvére pedig volt rendőr…

A két erős csoport más-más rétről legel, így megférnek egymással, de tevékenységüknek a demokráciához nem sok köze van. A jelenséget igazán tragikomikussá a politikai prostitúció mintaalakjának, Kossa Lajosnak a szereplése – játéka – teszi, aki miután milliárdokért “adta el” magát és társait (szavazatait) az éppen regnáló kormánypártoknak települése fejlesztéséért(?) cserébe, mára már odáig is elmegy, hogy képes költségvetési válságot előidézni még a ciklus vége előtt, nyilván már a következő kormányzatra kacsingatva. Ki se várja, amíg a szocialista hullák kihűlnek, máris arrébb rúgja őket. Gusztustalan.

Javasolnám, hogy tárják fel Önök is ezt a témát alaposabban a közeljövőben, sok érdekességre derülhet fény, és a nyilvánosság hátha hozzásegíti az egyszerű, becsületes embereket ahhoz, hogy a közhatalmat gyakorlók is rákényszerüljenek a tisztességre és a demokratikus működésre. Természetesen csak egy jelentős megtisztulás után.