: Velül kerek a világ

A sorozat fehérvári programját február 4-én tartották meg. A Szent István terem zsúfolásig megtelt a meghívást elfogadó hölgyvendégekkel. A helyszín – aligha nem tudatos választás eredményeként – jól illett az est hangulatához, amelyet a győzelembe vetett hit, a meghittség és az emelkedettség jellemzett. Előbbi, tehát az önbizalom elsősorban Kiss Norbertből áradt, aki a ceremóniamester szerepét magára vállalva udvarolt a nőknek, gyenge vicceket sütött el, és – mindenek előtt és felett – hangoztatta mély tiszteletét Orbán Viktor iránt. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a közönség egy része bizonyosan nem osztotta tudósítónknak a konferansziéról alkotott véleményét; láttuk ugyanis, amint az egyik összekötő szöveg után az egyik idős hölgy kifejezetten dicsérőleg simogatta meg a fiatalember karját. Persze, lehetett az édesanyja is. Szerk.)

Az emelkedettségről és meghitt érzelmekről a művészvendégek, Pitti Katalin és Balázs Péter gondoskodtak. Az operaénekesnő Kodály Ave Mariáját és az Elindultak szép hazámbul című népdal Bartók által feldolgozott változatát énekelte, és elmondta József Attila Imádság megfáradtaknak című versét is. (Amit, tekintettel a Fidesz és a költő ideológiai nézeteinek nagyfokú eltéréseire, a tolerancia megnyilvánulásaként is felfoghatunk.) A színművész a csábító párhuzam kedvéért sem fakadt dalra, maradt a versnél (Heltai Jenő: Szabadság) és a prózánál (Fekete István: Ilona).

Maguk a képviselőjelöltek (Cser-Palkovics András és Gógl Árpád) röviden, visszafogottan beszéltek - nem annyira a politikáról, hanem a nőkről, nőkhöz (az anyához, a társhoz) fűződő érzelmeikről.

A „kultúrblokkhoz” csatlakozott Vörös Tamás Lehulló vörös falevelek című dzsesszetűdje, amely a Bécsi munkásinduló refrénjének sajátos felhasználásával bizonyította be, hogy a zenével is lehet tréfálni.

Nem tudtam nem egyet érteni azzal a vendéggel, aki az utolsó tapsok után a lépcsőn felé indulva azt mondta a mellette lépkedőnek: „Jó volna, ha az egész kampány ilyen lenne”.