: A kérdés

No, nem az, amelyet a két oldal politikusai, értelmiségei segédcsapatai és mezei szimpatizánsai már hét de minimum öt éve boncolgatnak. Tudniillik, ki köpött először, illetve ki turházott többet, nagyobbat a közös bálterem (bálterem?!) márványpadlójára vagy éppen egyes bálozók szmokingjának selyemfazonjára. Hogy nem ez a valódi kérdés, azt ennek a disputának a meddő volta is mutatja. Ha az egyik fél felmutat egy már-már megkövesedett foltot, példának okáért az augsburgi fantomkamionokat, a másik rögvest felülüti egy még patinásabbal, mondjuk a megfigyelés-váddal. Amit az első simán überel, teszem az a "zsidesszel". S ha a memória ebben az irányban kimerül, a rövidebb emlékezetű áttér arra, hogy  "lehet, hogy a mienk volt az első, de ti azóta sokkal többet csuláztatok" - és mond néhány példát. (Az országot elözönlő húszmillió román; cigány-Orbán, etc.) Persze, a másik minden egyes felvetésnek mellé tudja pakolni a magáét. (300 forintos benzin; rákbeteg Medgyessy stb.) Ez a felsorolás eltarthat egy darabig; s a végén, amikor a versengők kipakolták az összes lapjukat, az, aki eggyel kevesebb sértést tudott felhánytorgatni, még mindig hivatkozhat arra, hogy az őt ért sérelmek sokkal nagyobbak. S lehet vég nélkül méricskélni - miközben még abban sincs egyezség, hogy kilóra vagy centire kéne.
Nem az hát a kérdés, ki kezdte - hanem az: ki hagyja abba. S erre egyelőre egyik oldalon sem mutatkozik túl nagy hajlandóság.