: Csodák csodája

A Népszabadság január 4-i számában figyelemreméltó elemzést közölt, melyben a „székesfehérvári csoda” összetevőit vette sorra. Na nem a most összepíározott „Csodák városáról” van szó, hanem arról az időszakról, amikor még mások is csodát emlegettek határon belül és túl, nemcsak a városházi hivatalosságok. A szerző, Tóth Ákos meglátása szerint – reméljük, még nem vesztette el állását a baloldali napilap újságírói körében szokatlan objektivitása miatt* – a kilencvenes évek elejének fehérvári sikerei négy alappilléren nyugodtak: „autópálya, Videoton, jó polgármester, szakképzett munkaerő.”

Tóth Ákos meglátásával nincs okunk vitatkozni. Ám a szerző továbbmegy, amikor azt mondja: „mindez … külön-külön aligha lett volna elegendő.” Mit is jelent ez? Azt, hogy a négy alappillér mellett szükség volt még valamire, az „Ötödik elemre”. Mi volt ez a baloldali napilap szerint? „Sok kedvező tényező és sok egyet akaró ember egyidejű akarata kellett a sokkból való kilábaláshoz. … Az infrastruktúra önmagában nem lett volna elég - de eszköz volt egy termékeny pillanatban a teremtésre kész emberek számára annak eléréséhez, amit hosszú éveken át fehérvári csodaként emlegettek.”

Aki tanult a rendszerváltás előtt a sorok közt olvasni, ennél többet is leszűrhet a cikkből, mégpedig a szerző azon szándékát, hogy a mai városvezetés üres sikerpropagandáját szembesítse a kilencvenes évek valós teljesítményével, mely ma már a múlt ködébe vész. Mert hiába telt el lassan egy évtized a két fideszes polgármester városvezetése óta, a csodához ma sem elegendő önmagában az infrastruktúra, a Videoton, a szakképzett munkaerő és a polgármester – akit azért tehetségesnek a legnagyobb jóindulattal sem nevezhetünk, mondjuk úgy, hogy átlagos… Ennél többre – és másra – lenne szükség ahhoz, hogy ismét legyen „fehérvári csoda”: a teremtésre kész emberek, a jószándék, a szaktudás, a szorgalom és tettrekészség összefogására, a dölyfös kirekesztés, a „mindent mi tudunk jobban és mindenki más hülye rajtunk kívül”-szemlélet eltűnésére Székesfehérvárról.

 Tisztelt Polgármester úr! Olvas Ön Népszabadságot?

Hogy szerzőnk aggodalma nem puszta vaklárma, annak illusztrálására álljon itt egy a Népszabadsághoz a cikk kapcsán betelefonáló olvasó észrevétele: "Szerintem Az autósztráda még nem varázsszőnyeg és a Fehérvár csodája című cikkek a Magyar Nemzetben is megjelenhettek volna."