: Penge

A cukormáz már akkor peregni kezdett róla, amikor 2002 tavaszán a szocialisták az országgyűlési választáson is sorompóba állították. Nem lehet valaki egyszerre egy párt harcos parlamenti jelöltje és mindenki polgármestere. (Lásd József Attila sorait annak esélyéről, hogy a macska kint és bent egy időben fogjon egeret.) Ennek ellenére ugyanazon év őszén, amikor az ő szép, don quijotei arcával adták el a népnek az összes vörös-kék jelöltet, nemigen fogyott azoknak a tábora, akik hittek a függetlenségében. (Nem csak sokan voltak, hanem elegen is. Sőt, ha engem kérdeznek, több mint elegen.) Nem sokat rontott a helyzeten az a vehemencia sem, amellyel a polgármester nevével márkázott MSZP-SZDSZ koalíció valósággal kiradírozta az ellenzéket az önkormányzat döntéseinek előkészítéséből, de még a szocialisták üzleti holdudvarának a város rovására történő „kifizetése” sem.

Mindezen felbátorodva most Warvasovszky rátett egy lapáttal. A nevét adta a Köztársaság téren kitalált, a szocialista pártközpont által fizetett – de a megyei napilapokban megjelentetett negatív kampányhirdetés helyi mutációjához. Nem tudom, hogy csak a pártfegyelemnek engedve, vagy a tartalommal is mélyen egyetértve – de Székesfehérvár polgármestere a nagy nyilvánosság előtt, csúsztatásokkal és hazugságokkal teli felsorolásban nekiment Orbán Viktornak és egyben a legnagyobb ellenzéki pártnak, a Fidesznek. Ezzel végképp lemondott arról, hogy a Fidesz szimpatizánsai közül bárki is esetleg alkalmas tartsa polgármesternek. Az a politikus, aki ennyire azonosítja magát egy párttal, osztozik annak sorsában. („Sír-nevet” – hogy az ultizók is értsék.)

Csak a megtámadott meglehetősen visszafogott reagálásának köszönhető, hogy a pengeváltás halkra sikeredett. De a király immár legfeljebb csak egy tangát visel.