Hová fordul a hátszél?
katz 2005.10.25. 11:43
Az őszi közéleti szezon érdekes hírekkel szolgált városunkban. Jót és kevésbé jót egyaránt hallhattunk. Születtek előremutató közgyűlési döntések, ugyanakkor sok fehérvári kapta fel a fejét arra az újabb polgármesteri „sikertörténetre”, hogy a városnak régióközponti szerepében ezután Veszprémmel kell osztoznia. Valóban siker ez? Vagy kudarc? Többek között erről is megkérdeztük dr. Cser-Palkovics Andrást, a Fidesz önkormányzati képviselőjét.
A szeptemberi közgyűlésen számos fontos döntés született, közülük jó néhányat az ellenzéki oldal is támogatott. Melyek voltak ezek?
A Hiemer-ház felújításának első üteme, a Vidámpark fejlesztésének ügye és a Panelprogram folytatása is olyan közös ügy, amit szavazatainkkal is támogatni tudtunk. A Hiemer-Font-Caraffa tömb felújításának első ütemével egy régi adósságának törlesztésébe kezd a város. Reméljük, hogy nem csupán kirakatmunka szemtanúi leszünk, hanem az épülettömb megújulása a történelmi belváros teljes rekonstrukciójának kezdeti lépését is jelenti egyúttal.
Azok után, hogy a városvezetés még májusban és júniusban is megakadályozta a Vidámpark ügyének rendezését, most pont került az ügy végére. Megnyugodhatunk?
Támogattuk és aktívan részt is vettünk a Vidámpark ügyének megoldásában. Remélem, hogy a fehérváriak visszakapják végre a Vidámparkot. A zöldfelület megőrzése mellett legfontosabb célnak azt tartom, hogy a területet a sétálni, sportolni vágyók és a gyermekek vehessék birtokukba. Én magam javasoltam tavasszal, hogy egy szombathelyi mintájú kalandpark épüljön fel a legkisebbeknek. Csak azt sajnálom, hogy erre a kedvező döntésre nem hónapokkal korábban került sor. Utólag sem értem, miért vesztegetett el hónapokat a város vezetése. De a lényeg az, hogy van kiút, a jelenlegi szomorú állapot ha késve is, de megszűnhet. Legalább ilyen fontos terület azonban a Bregyó közi sportcentrum is, aminek fejlesztéséről szintén gondoskodni kellene. Nagy kiterjedésű, könnyen megközelíthető és a belvároshoz közel fekvő komplexumról van szó. A tömegsport mellett itt kaphatna helyet egy a fiataloknak épülő korszerű gördeszka- és biciklipálya is. Régóta várnak már rá.
Nagyon sok székesfehérvári örömére folytatódik az Orbán-kormány által indított panelprogram.
A panelprogram a lakótelepeken élők érdekeit szolgálja, és komoly felújítási munkákra ad lehetőséget. Székesfehérvár élen jár az országban, több ezer lakásban történt és történik ablakcsere, vagy az épületek szigetelése. A pályázatok sikerében kulcsszerepet játszott a Lakásbérlők és Tulajdonosok Egyesülete, az ő segítő munkájukról mindenképpen szót kell ejteni, amikor az eredményekről beszélünk. A panelprogram jó példa arra is, hogy egy kormány helyes intézkedéseit a következő kormányoknak nem ellehetetleníteni kell, hanem folytatni és továbbfejleszteni. A társasházaknak még van lehetőségük pályázni, javaslom, hogy ezt tegyék is meg!
Döntött a kormány, kijelölte Magyarország „fejlesztési pólusai”t. Molnár Albert és Warvasovszky Tihamér MSZP-s országgyűlési képviselők büszkén jelentették be, hogy a kiemelt városok között van Székesfehérvár is. Hogyan értékeli a bejelentést?
Maga a tény örvendetes, hiszen ez fejlesztési forrásokat, kiemelt lehetőségeket jelent városunk számára. De nézzünk egy kicsit alaposabban a hír mögé. Mit látunk? A közép-dunántúlit kivéve minden régióban lesz egy nagyváros köré épülő fejlesztési centrum. Az egyetlen olyan régió, ahol nem egy központ lesz, hanem kettő, az a közép-dunántúli. Térségünkben ugyanis nem Székesfehérvárt nevezte meg a kormány a központként, hanem megosztotta azt városunk és Veszprém között. Mint annak idején Dunaújvárossal, most is párba lettünk állítva. Úgy látszik, a szocialistáknál ez generációkon átívelő adottság, hogy nem bíznak Fehérvárban, a fehérváriakban…
Befejezésül még egy aktualitás. Pécs lett a befutó az Európa Kulturális Fővárosa címért folyó pályázaton.
Gratulálok Pécsnek, hiszen - akárcsak Debrecen - kiemelkedő pályázatot készítettek. Látszik, hogy mindkét várost olyanok vezetik, akiknek van jövőképük, képesek összefogva a holnapra is gondolni, tisztában vannak városuk adottságaival, régiós szerepükkel. A politika nem rátelepszik, hanem támaszkodik a település szellemi életére, annak képviselőit nem félelemben tartja, hanem bevonja őket a közös jövőkép formálásába. Amíg Warvasovszky Tihamér számára a pályázat csak egy újabb kampányakció volt látszat részvétellel, mások komolyan vvették ezt a lehetőséget. Lenne mit tanulni tőlük!
|