: Vagyont vissza nem adnak!

Igen durva, a Fideszt és Orbán Viktort támadó beszédet olvasott ma fel a parlamentben Molnár Albert, az MSZP Fejér megyei listáján bejutott képviselője, pénzügyminisztériumi államtitkár. (Mondhatnám, ahogy a helyi köznyelv „Molnár Bercinek”, de nem jön a nyelvemre. Elvégre nem privatizáltam én az államtitkár urat.) Az érintetteket ártó szándékkal, tudatos rombolással vádoló felolvasás a privatizációról szóló vitanap referátumaként hangzott el; s minden bizonnyal a téma magyarázza azt a lendületet, amellyel a szocialista politikus nekirohant az ellenzéki pártnak. Hisz’ hogyne jönne indulatba az a beosztott – jelen esetben miniszteriális ember – ha kenyéradója – konkrétan a pénzügyminiszter és a miniszterelnök - vagyona eredetének szépségpöttyeire mutat rá valaki. Hogyne szólalna meg a vészcsengő egy politikus fejében a „privatizáció felülvizsgálata” kifejezés hallatán, ha pártja gerincét éppen azok a volt állampárti káderek alkotják, akik a Kádár-rendszerben kiépített kapcsolataikat kihasználva az állami vagyon elsajátításával váltak kőgazdag (ám szociálisan rendkívül érzékeny és az elbillenés veszélyével fenyegető mértékben baloldali) nagyvállalkozóvá. Gyurcsány Ferenc esete az ingyen kapott balatonöszödi ingyen üdülővel és képviselői klubbal egyáltalán nem egyedülálló. A városi, megyei pártbizottságok politikai munkatársai (l. Ki kicsoda a pártállamban? „hivatásos forradalmár” szócikk) tömegével szerezték meg nyomott áron környezetük állami vállalatait, üzemeit; és a pártbizottság által kinevezett igazgatók (a két csoport alaposan átfedte egymást) szóval a pártbizottság által pozícióba helyezett igazgatók is a világ legtermészetesebb módján váltak az addig általuk irányított vállalatok tulajdonosaivá. Többek között Molnár Albert is.